Space Siege

A Dungeon Siege atyja megpróbálkozott a sci-fi shoot'em up/akció-RPG műfajjal. Kreatív címet sikerült kitalálnia: Space Siege. Élménybeszámoló alant.

PC Guru galéria

A játék, hogy finoman fogalmazzak, nem túl bonyolult. Adott egy fix főhős, milliónyi idegen, sci-fi környezetben. Az egérrel mozgunk, WASD-vel forgathatjuk a kamerát, és szintén az egérrel célzunk-lövünk. Az ellenfelekből kieső "upgrade material" (ezeket a Z/Y gombbal automatikusan magunkhoz ránthatjuk) gyakorlatilag a pénz szerepét tölti be: ezekért lehet a mentési pontokban elhelyezett asztaloknál fejleszteni mindent:
- hősünk tulajdonságait (életerő, védelem, ellenállások, harcérték)
- fegyvereink tulajdonságait (nem egységes, de általában sebzés, kritikus találat esélye és sebzése, tüzelési gyorsaság)
- Harvey tulajdonságait (védelem, sebzés, ellenállás, stb) - róla később;
- továbbá vehetünk különféle gránátokat, aknákat, lőállványokat, egészségügyi csomagot.

Harvey (HR-V a kódja) egy kis harci robot, ami társunk lesz végig, ha pedig meghal, konzoloknál újat vásárolhatunk helyette.

A küldetésekért a történet fix pontjain képzettségpontot kapunk (egyszerre mindig pontosan kettőt), amit egy kétrészes képzettségfán oszthatunk szét: az egyik oldalon harci, a másikon mérnöki képzettségek vannak, előbbi a saját, utóbbi főleg Harvey és az egyéb eszközeink hatékonyságát növeli. Ez a képzettségfa leginkább a WoW fájához hasonlít: a lentebbi részeket csak akkor lehet megnyitni, ha elég pontot elosztottunk az adott oldalon, illetve bizonyos skilleknek előkövetelménye is van, amire adni kell, továbbá némelyikükhöz rendelkeznünk kell a megfelelő implantátummal is.

Nem, nem szilikonra kell gondolni, hanem jóféle cyberpunk-stílusú beültetésekre: egyes testrészeinket a történet előrehaladtával lecserélhetjük. Kezdetben csak kisebb testrészekről van szó (szem, kézfej), de idővel gyakorlatilag mindent le lehet cserélni: kart, lábakat, gerincet, torzót, és végül agyat. Ezek az implantátumok amellett, hogy dögösen néznek ki, még különböző bónuszokat is adnak: gyorsabb mozgást, több életerőt, stb. Persze áruk is van: minden implantátumtól csökken az emberségünk, amit egy mérce mutat, értelemszerűen a komplexebb beültetések nagyobb mértékben csökkentik ezt. Az emberség jelentősége abban merül ki elsősorban, hogy bizonyos skillek igénylik az igen magas értéket.

Fegyverből összesen maximum 6-8 darab lesz nálunk, ezek egy részéhez szükség lesz kibernetikus beültetésre is, különben nem tudjuk használni. A típusok nem túl érdekesek: pontlövő, sorozatlövő, területre ható, és ezek variánsai. Egyedüli érdekesség a közelharci Magmablade, ami igen kemény sebzéssel rendelkezik, legalábbis eleinte, cserébe természetesen közel kell engednünk az ellenfeleket használatához. Két fegyverhelyet tarthatunk fent, ezekbe lehet kijelölni egy-egy fegyvert a megadott listából, ezek között pedig TAB-bal válthatunk. Harvey-nak csak három típusú fegyvere lehet, ezek között csak a mentési pontokon lehet váltani, viszont idővel újabb fokozatokat szerezhetünk ezekből (Mark I, Mark II, Mark III).

A történet előrehaladtával fix időpontokban újabb képességekre teszünk majd szert, ami alatt sok minden érthető: újabb gránátok, tüzelési módok, Harvey új módjai, stb. A képzettségfán lentebb haladással is kaphatunk új képességeket, sőt talán a legjobbakat így nyithatjuk meg.

Ennyi a lényeg röviden. A játék végülis szórakoztató, ha szereted az ilyen lövöldözős dolgokat, azonban van pár hibája.
- Az irányítás nem a legjobb... Az egérrel kattintva mozogsz, ugyanakkor ezzel célzol is, a WASD-re meg harc közben alig van szükség. Sokkal szerencsésebb lett volna a hagyományos módszer: WASD mozgás, egér célzás és lövés, plusz kameramozgatás. Ráadásul a hősünk nem tud egyszerre lőni és mozogni, legfeljebb elvetődni valamelyik irányba - persze vetődés közben sem lő.

- A játék nagyon lineáris. És ezt nem csak a pályatervezésre értem, hanem arra is, hogy semmi értelme kicsit is felfedezni, mivel skillpontot úgyis csak a küldetésekkor kapsz, a "pénz"-ből meg lesz elég... Alapos felfedezéssel haladtam, így simán ki tudtam maxolni a karakterem minden tulajdonságát, Harvey-ét is, plusz még három fegyvert (jól sejtettem, hogy nem érdemes a játék eleji fegyverekre pocsékolni, úgyis le lesznek cserélve).

- A látvánnyal nem lenne probléma (lásd képek), de a változatossággal már annál inkább: teljes mértékben jellegtelen, egy kaptafára menő pályákból áll a játék 90%-a. A végefelé javul csak a helyzet, de a játékidő javában teljesen hasonló részeken fogunk bolyongani. Oké, hogy űrhajó, és nincs helye változatosságnak, nade attól ez még nagyon unalmas tud lenni... Ráadásul ezt még a cuccok gyűjtése se dobja fel, hisz csak egyforma alkatrészeket kapunk, semmi egyebet.

- Szerencsére (?) nem túl hosszú a program, nyugis, felfedezős tempóban 3-4 délután alatt végig lehet rajta menni, ha nem kóborol el nagyon az ember, akkor még addig se tart.

- Az emberség mértékének szinte nincs semmi értelme. Van kb 2-3 skill, amihez kell 90% fölötti emberség, de semmi más hátránya nincs az implantátumoknak. A történet vége felé egy szép nagy beugró ablakban megkérdezi, melyik oldalra szeretnék állni, de semmit nem befolyásol az, hogy idáig hogyan döntöttem. Hiába vinnyognak minden egyes implantátumnál a rádiómba ("Tedd be! Mindent a cél érdekében!" - "Ne tedd be, nem válhatsz te is robottá!"), a végét nem befolyásolják döntéseim. (Lehetett volna úgy megoldani, mint a Spiderman: Web of Shadows-ban, ahol a játék közben hozott jó-rossz választások a végén automatikusan eldöntötték a befejezést.) 

- Mivel a végigjátszás során fix időben kapunk pontokat és képességeket, így az újrajátszhatóság elég rossz lenne, de azért a harcrendszerben van annyi szufla, hogy talán kétszer érdemes legyen végigvinni, már csak a kétféle befejezés miatt is. Kérdés, hogy az unalmas pályatervezés nem veszi-e el az ember kedvét tőle.

Bizony, ez sok-sok negatívum. Ennek ellenére mivel a játék nagyon hamar lezuhant a budget-árkategóriába (nyilván a sok-sok negatív hangnemű kritika miatt), ezért talán mégis érdemes megvenni azoknak, akik kedvelik az ilyesmi lövöldéket (Alien Shooter, Shadowgrounds például). A harc maga elég szórakoztató, a sok-sok ellenfelet folyamatosan adagolják, az egyre szaporodó képességektől pedig a csaták is egész érdekesek lesznek. Könnyed kikapcsolódásra jó ez a játék, de azért egy Dungeon Siege 2 után bevallom őszintén többet vártam egy egyszerű shoot'em upnál...