Psychonauts

Van egy játék, amivel már jó ideje játszom, mégsem írtam még róla. Agyak vannak benne, meg nyári tábor, meg pszi-erők, meg nyomozás, meg rengeteg humor. Tömören ez a Psychonauts.

PC Guru galéria

 A pszichonauták olyan különlegesen képzett ügynökök, akik speciális mentális képességekkel rendelkeznek - kb mint James Bond, csak kütyük helyett elme-hatalommal. Az ő nyári utánpótlás-táborukban játszódik a történet, ahol mi egy tehetséges ifjút, Razputyint (Razt) irányítunk, aki mindenáron szeretne pszichonauta lenni. Képessége is van hozzá, de a szülei nem engedték, ezért elszökött az otthonául szolgáló cirkuszból, hogy részt vehessen a táborban, kiképzést kapjon. De persze önmagában egy nyári tábor kicsit unalmas lenne, így a lakók idegeit furcsa bűnesetek borzolják, amit ki más tudna megakadályozni, ha nem a főhős?

A játék maga érdekes keveréke a külső nézetes platform-, a kaland-, és az akciójátékoknak. Rengeteg ugrálás, mászás lesz a pályákon, gyűjtögetni fogunk egy csomó dolgot, és persze mindezt ellenfelek is megpróbálják meghiúsítani. Ez így önmagában még nem egy nagy wasistdas, ha csak erről lenne szó, akkor a műfaj rajongóin kívül nem sok mindenkit érdekelne. Csakhogy mindezt egy olyan elképesztően kreatív világgal, eszement pályatervezéssel tálalják, és olyan humorral szórják meg, hogy csak a fejünket kapkodjuk az emlékezetesnél emlékezetesebb pályák után.

Csak néhány példa: a tengeri szörny elméjében mi afféle Godzilla-szerű lények leszünk, felhőkarcolókra mászunk, házakat zúzunk össze, ellenünk tankokat, repülőket vezérelnek ki. A kiképző őrmester elméjében világháborús akadályversenyen kell résztvennünk. A kedves fiatal tanárnőnk agyában folyamatos buli zajlik, ahol repkedni, gömbökön ugrálni, versenyezni fogunk. A tejesember elméjében folyamatos megfigyelés alatt állunk, miközben egy 3 dimenzióban össze-vissza csűrt-csavart kisvárosban próbálunk boldogulni, mindenféle felszedett kellékkel beépülve az útépítők, sövényvágók, telefonos szakemberek közé.

Mindezeket átszövi egy olyan fergeteges humor, amit nagyon ritkán látni a mai játékokban, sajnos. A fő designer mellesleg az a Tim Schaefer, akinek például a Day of the Tentacle című játékot köszönhetjük - ez szintén agyament humoráról (is) vált híressé.

A látványvilág is tökéletesen passzol ehhez a stílushoz: minden karikatúra-szerűen eltúlzott, színes-szagos, élettel teli. Tipikusan az a fajta látvány, ami még évek múlva is ugyanannyira jó, mert nem az élességgel és a részletességgel, hanem a design-nal hódít. (Már ha valakinek bejön ez a látvány, természetesen.)

A játékmenet jelentős részét adja a pályákon elrejtett különféle dolgok gyűjtögetése:
- a mindenfelé repkedő képekből eleget összeszedve szintet lépünk (erről később)
- eldugott helyeken lehet találni széfeket, amiket megütve az agy gazdájának emlékeiről nézhetünk meg rövid diavetítést
- nyílhegyeket szedhetünk, ami fizetési eszközül szolgál ("-Miért van itt ennyi nyílhegy? - Mert a hely egy ősi indiántemetőre épült. - ÚRISTEN! Ide temették a halottaikat? - Nem, ide temették a nyílhegyeiket."  )
- az "érzelmi csomagokhoz" kulcsot kell keresni, ha minden csomagot összeszedünk egy agyban, ismét extra diavetítést kapunk
- PSI-kártyákat szedve és leadva (egy másik vásárolt tárggyal együtt) szintet léphetünk
- gondolat-pókhálót összeszedve és leadva PSI-kártyákat nyerhetünk, ehhez azonban venni kell pókháló-eltávolító eszközt
- plusz természetesen vannak a szokásos kellékek: életerő-növelés, "lőszer", plusz élet, stb.

Hősünk különféle pszi-képességeket birtokol, ezek száma idővel bővül. Ilyenek például a láthatatlanság, levitáció, gondolatolvasás, tűzgyújtás, telekinézis, stb. Ezek egy része küldetéshez kapcsolódik, a többit szintlépésenként kapjuk. Bizonyos szintlépésenként fejlődnek ezek a képességek, így érdemes gyűjtögetni mindent.

Időnként párbeszédekkel is találkozunk, ezek azonban nem jelentősek, általában simán végig kell menni a választható sorokon, nincs nagy dilemma. Szintén nem túl jelentős a tárgyhasználat, bár szedtem már fel ezt-azt, még nem sikerült rájönnöm, mire is jók, tökéletesen haladtam idáig nélkülük.

A játék két síkon játszódik: az egyik maga a tábor, amit szabadon bejárhatunk, rengeteg rejtett dolgot felfedezve, összeszedve. Illetve a másik maguk az elmék, a különálló pályák, amikhez később is visszamehetünk majd.

A játéknak idáig két kisebb negatívumát tudnám felhozni: az elején még van értelme pénzt (nyílhegyet) gyűjteni, mert van mit vásárolni, később már ennek nem láttam hasznát, miután megvettem mindent. Előfordulhat, hogy még később lesz más is, hisz még csak a játék kb felénél-harmadánál járok, szóval lehet ez a probléma tárgytalan. A másik viszont később is nyilván gond lesz: túl sok a gyűjtögetnivaló kép (fragment). Ha mindent össze akarnánk szedni, akkor rengeteg időt el kell tölteni a pályán, sőt sokszor vissza kell menni. Ez nem nehéz, inkább csak időigényes. Így viszont nincs az a fajta platform-öröm, mikor találunk egy-egy elrejtett helyet, hanem inkább csak unalmas gyűjtögetésként éljük meg. Ugyanakkor a többi (például az érzelmi csomagok vagy a széf) már valóban a felfedezés örömét adják, tehát ilyen is van, ráadásul a két említett nem csupán számszerű fejlődést jelent, hanem megismerhetjük általuk a karakterek emlékeit, jellemét.

Azt hiszem, minden lényeges dolgot leírtam. A játékot nagy adagokban fogyasztani valószínűleg egészségtelen, jobb kicsit kiéheztetni magunkat, amihez tökéletesen passzol a játék felépítése is: egy-egy agyat végigvinni kb pont annyi idő, ami egyszeri fogyasztásra ideális. Ilyen hozzáállással hosszú távú kikapcsolódást nyújt ez a fergeteges humorú, szinte tökéletes játékmenetű mestermű. Mindenkinek erősen ajánlott!

*****

...a hétvégén végre sikerült befejeznem.

Befejezés. Mindig is imádtam azt az érzést, amikor végre befejezek egy játékot, végignézem a stáblistát, és elégedetten emlékszem vissza a szép pillanatokra. Ez az, amit egy MMO soha nem fog visszaadni, de persze ez már más téma.

Hát még akkor mennyire katartikus élmény egy játék befejezése, ha az egy annyira aljas kemény végjáték után érkezik el, mint a Psychonauts-é... Már a hossz sem semmi: első fázisban úgy tűnik, hogy még főellenség sem lesz, ami azért igen meglepő, mikor a játékban minden egyes elmében legalább egy ilyet le kellett gyűrni. Aztán amikor mégis eljön a várva várt harc, majd győzelem, nagy örömmel várjuk a végét... hogy aztán jól képen töröljön a felismerés, miszerint ez még korántsem a vég, sőt! A játék legkeményebb pályái (igen, többesszám) még hátravannak. Olyan kemény pályák, amikor hajszál híján rávág az ember a billentyűzetre, hogy "MIÉRT B...TAD EL AZT A K.... UGRÁST TE .....?!?". Nálam szerencsére csak egy ásványvizes flakon sínylette meg a dühkitöréseket.  :P

Na aztán mikor végre a legeslegutolsó főellenséget is sikerült leverni (ami az előzőek után már csak könnyed jutalomjáték), végre jön az utolsó videó, végre felkerül a pont az I-re, végre átlépjük az utolsó határvonalat, végre... vége.

A játék mellesleg az egyik legzseniálisabb program, amivel valaha találkoztam, minden egyes szögletéből süt a kreativitás és a humor. Viszont azt továbbra is tartom, hogy érdemes részletekben végigjátszani, mert egyhuzamban a sok egyediség, érdekesség hamar kiégetheti az embert.

Psychonauts, nem hiába emlegetnek téged akkora mély tisztelettel és rajongással sokan. Most már én is egy leszek ezek között!