Ajánló: A Halo sorozat tíz éve

Egy kis olvasnivalót ajánlanék figyelmetekbe szerényen: a Halo univerzum múltját és jelenét taglaló cikkemet.

Készítettem egy elég hosszú és (szerintem) alapos cikket a Halo sorozatról, amit figyelmetekbe ajánlanék. Szóba kerülnek a sorozat előzményei, az ellenálló felek bemutatása, az egyes részek külön-külön taglalása (beleértve az ODST-t és a Halo Warst is), próbálom bemutatni, mit szeretek/szeretünk a Halókban, illetve kicsit boncolgatom, PC-n miért nem lett akkora siker, mint Xboxon, végül egy rövid kitérő erejéig még az egyéb médiákban való megjelenésről is szót ejtek (könyvek, anime, képregény).

Ennyi bevezető után, ha felkeltettem az érdeklődésed, kattints a következő linkre:
A Halo sorozat tíz éve

Jó olvasást kívánok!

Tomb Raider: Legend

Elmesélem, én miért szeretem a Tomb Raidereket: Hatalmas, ősi romok között járunk, letűnt civilizációk nyomán. Körülöttünk egyszerre érződik az elmúlás és az örökkévalóság, ahogy a többezer éves romok megkopva bár, de még ma is állnak. Lara Croft egy rendkívüli akrobata által akár a valóságban is végrehajtható, hihető, és gyönyörűen animált mozdulatokkal, kecsesen, elegánsan, lenyűgözően mozog a környezetben, öröm ránézni, míg nekünk, játékosoknak nem rágják a szánkba az irányt, nem fordul automatikusan arra, amerre menni kell, és bizony leesik ott, ahol le lehet esni, a láthatatlan falak gagyi intézményét itt nem használják. A helyszínek hihetőek, még ha a fejtörők kicsit ki is lógnak a környezetből (hisz melyik civilizáció közlekedne ilyen módon?), mégis az összhatás elhiteti velünk, hogy itt tényleg valaha létező társadalmak által épített és használt helyszíneken járunk (vesd össze: 2008-as Prince of Persia teljesen irreális, zavaróan hihetetlen pályái). Emellett minimális akciórészekkel találkozunk, mikor néha-néha egy-egy kósza, betévedt állat támad ránk, vagy még ennél is ritkábban valamilyen mitikus lények, akikről legendák szólnak, de mégis élőben találkozhatunk velük. Épp csak annyira van jelen ez az akció, hogy egy kicsit megmozgasson, és kikapcsolódást nyújtson két kőkemény, grandiózus fejtörő között. De az időnk jelentős részében szinte teljes némaságban, a romok közelségétől emelkedett, ihletett hangulatban keressük az utat, amely tovább vezet. Számomra erről szól a Tomb Raider.

Dragon Age összegzés

Teljes mértékben végigjátszottam a Dragon Age első részét, pontosabban az Ultimate kiadást. Minden DLC-t, kieget, előtörténetet, és persze az alapjátékot is többször. Hosszú gyűjtemény jön, ha már egyébként elég régen írtam ide.

Mortal Kombat (2011)

Cirka 10 év telt el, mióta utoljára játszottam Mortal Kombatot. Az első három résszel rengeteget játszottam, főleg talán a hárommal. Aztán a negyedik rész a kezdetleges 3D-vel már nem igazán nyerte el a tetszésemet, majd a további részek már nem jelentek meg PC-re. Tavaly vettem egy Xbox 360-at, és akkor sejtettem, hogy kell egy verekedős játék is. Akkor a Tekken 6 mellett döntöttem, egész egyszerűen azért, mert a Mortal vs DCU-féle "kiherélt" Mortal valahogy nem volt az igazi. Nem vagyok egy szadista állat, de Mortal Kombatot kb nulla vérrel kiadni olyan, mint virslit enni ketchup/mustár nélkül, mint meccset nézni sör/üdítő nélkül, mint rockzenét hallgatni letekert basszussal: lehet ugyan, de nem érdemes, nem az igazi. Másrészt akkor már lehetett hallani az "új" Mortalról, ami újraindítja a sorozatot, visszanyúl a gyökerekhez, és akkor már megvártam. Mit ne mondjak: érdemes volt. Az új Mortal Kombat minden MK-rajongó szívét el fogja nyerni, egy közel tökéletes élmény.