Mortal Kombat (2011)

Cirka 10 év telt el, mióta utoljára játszottam Mortal Kombatot. Az első három résszel rengeteget játszottam, főleg talán a hárommal. Aztán a negyedik rész a kezdetleges 3D-vel már nem igazán nyerte el a tetszésemet, majd a további részek már nem jelentek meg PC-re. Tavaly vettem egy Xbox 360-at, és akkor sejtettem, hogy kell egy verekedős játék is. Akkor a Tekken 6 mellett döntöttem, egész egyszerűen azért, mert a Mortal vs DCU-féle "kiherélt" Mortal valahogy nem volt az igazi. Nem vagyok egy szadista állat, de Mortal Kombatot kb nulla vérrel kiadni olyan, mint virslit enni ketchup/mustár nélkül, mint meccset nézni sör/üdítő nélkül, mint rockzenét hallgatni letekert basszussal: lehet ugyan, de nem érdemes, nem az igazi. Másrészt akkor már lehetett hallani az "új" Mortalról, ami újraindítja a sorozatot, visszanyúl a gyökerekhez, és akkor már megvártam. Mit ne mondjak: érdemes volt. Az új Mortal Kombat minden MK-rajongó szívét el fogja nyerni, egy közel tökéletes élmény.

Kezdjük a karakterekkel: már itt is visszatértek az igazi, klasszikus karakterekhez, akiknek túlnyomó többsége már szerepelt az első három felvonásban is: a teljesség igénye nélkül lesz itt Sub-Zero, Scorpion, Kano, Kabal, Stryker, Reptile, Raiden, Kung Lao, Liu Kang, Sindel, Sonya, Kitana, Mileena, Jade, Noob-Saibot, Smoke, Cyrax, Sektor, Sheeva, Shang-Tsung, Nightwolf, de a későbbi részekből is megjelenik azért Quan-Chi és Ermac, akik talán az MK4 idején léptek be az univerzumba - és akkor talán fel is soroltam mindenkit. A főellenfél pedig ki más lehetne, mint Shao Kahn, de előtte persze Goro, sőt Mutaroo is feltűnik, a két négykarú. 

Ha már itt tartunk, essünk is túl a játék két említésre érdemes hiányosságán: az egyik, hogy Kintaroo, a kentaur sajnos csak a sztori mód egyik átvezetőjében jelenik meg, ellenfélként nem találkozunk vele. Ennél nagyobb szívás az, hogy Shao Kahn a sztori módban irreálisan aljas főellenség lett: a legtöbb támadása alatt egyszerűen automatikusan blokkol anélkül, hogy megakadna az ő támadása. Ez pedig hihetetlen ócska húzás: nem elég, hogy iszonyat nagyot sebez, és sok az élete, még sokszor gyakorlatilag halhatatlan is... Így aztán nem marad más hátra, mint hogy mindenféle ócska, szívszorítóan aljas trükkel próbáljuk meg lenyomni. A furcsa az egészben, hogy árkád módban sokkal könnyebb, sokkal ritkábban blokkol, csak a sztoriban lett ilyen aljas. 

Na és akkor ezzel kábé ki is fogytunk a hiányosságokból, a hibákból. Minden más: perfekt. Kezdjük a grafikával. A hátterek gyönyörűek, élettel teliek, és sok-sok régi pálya visszaköszön: elátkozott erdő, híd, aréna... Egy csomó régi, jó ismerős, ezúttal gyönyörű 3D-s megjelenítésben - de a játékmenet szerencsére maradt 2D. Nincs félrelépés, vetődés, meg hasonló 3D-s húzások, minden olyan, mint régen, a 3D-s mánia előtt, és ez így van jól. A karakterek is gyönyörűek, mind desingban, mind részletességben, az meg külön látványos, ahogy harc közben sérül a ruházatuk, illetve ők maguk is. Véresen, ahogy az kell.

Ja igen, a játék véres lett. Nagyon, morbid, irreális, eltúlzott módon, ahogy azt a Mortaltól el is várhatjuk. A kivégzések sokszor már-már nevetségesek, épp ezért nem is lehet igazán komolyan venni őket. Viszont eszméletlenül királyak, erre nincs jobb szó.

A brutalitás ezúttal játék közben is megjelenik, az X-Ray mozdulatoknak köszönhetően. Harc közben töltődik egy sáv, ami maxra érve lehetővé teszi a különleges, röntgen-támadások bevetését, amelyek különösen brutális belső sérüléseket mutatnak, masszívan belassítva, röntgenkép-szerűen. Ezek is minden karakternél másképp néznek ki természetesen, és még az aktiválásuk is másképp lehet: van, akinek távolsági támadás, másnak közelharci, de olyan is van, hogy levegőből kell indítani, vagy épp az ellenfélnek meg kell támadnia a karaktert, hogy elindulhasson a brutalitás. 

A harcrendszerbe annyira nem mennék bele, legyen elég annyi, hogy a korábbi részekkel nagyjából összhangban van, aki ott emlékszik a mozdulatokra, az itt is nagyjából otthon lesz. Egy dolgot meg kell azért említeni: a 2v2 harcokat, a "Tag Teameket". Ekkor két karaktert irányíthatunk, felváltva, és amíg az egyikkel éppen bunyózunk, a másikat akár egy-egy támadás erejéig is behívhatjuk. Sok taktikázásra ad lehetőséget ez a mód, én még nem is nagyon merültem bele, először 1-1 karaktert is elég kitanulni.

Amiben a játék alaposan kitett magáért, az a tartalom: adott egy sztori mód, egy klasszikus játéktermi torony, többféle online mód, sima 1v1 harcok, gyakorló mód, különféle minijátékok: Test Your Might (MK1 gombnyomogatós, tárgytörős módja), Test Your Strike (kb mint az előző, csak itt egy sávban kell tartani egy ideig csapás előtt a mérőt), Test Your Sight (Itt-a-Piros játék), Test Your Luck (véletlenszerű harci körülmények), és a Challenge Tower. Ez utóbbi egy 300 szintes torony, telinyomva mindenféle agyament minijátékkal, különleges harci helyzettel, ami sokszor még a játékmotort is másképp használja, mint a sima bunyó esetében. Ölj meg egy zombit, mielőtt kiszorít a képernyő szélére, csak a fénysávban támadhatod az ellenfeled, ölj meg 25 ellenfelet távolsági támadással, stb, stb. Olyan agyament marhaságok is vannak, mint amikor Mileena ellen kell küzdenünk, aki csak egy játékmackót akarna odaadni nekünk, ami végig a kezében van harc közben. Komolyan, néhol nagyon elgurult a fejlesztők gyógyszere, mókás, változatos, addiktív játékmódokat találtak ki.

A sztori mód is megér egy misét: kifejezetten hosszú, változatos, és a korábbi MK-részek történetét lehet benne bejátszásokkal sűrűn tűzdelve végigküzdeni. Meglepően szórakoztató, és MK-rajongók számára még a történet is érdekes lesz, ahogy az egyes karakterek rövid elősztoriját is megismerjük, és olyan régi eseményeket élünk át, amit az MK2-3 környékén csak itt-ott olvashattunk.  Mintha csak egy interaktív MK-filmet néznénk, 8-10 órán keresztül. A harcok és a bejátszások között a kamera folyamatosan vált, csata után beközelít a karakterekre, csata előtt kizoomol a normál harci nézetre, teljesen profi módon. A karaktereket folyamatosan váltogatja a történet, egy-egy harcossal olyan 4-5 csatát kell lenyomnunk, mielőtt jön a következő.

Szóval mind a sztori mód, mind a torony hosszú időre ad kihívást, emellett még kreditet is gyűjthetünk, amivel különböző extrákat, alternatív jelmezeket, kivégzéskódokat nyithatunk meg. De még itt se elégedtek meg egy mezei kis menüvel, nem, ehelyett kaptunk egy bazinagy kriptát, amiben FPS-nézetben járkálva lehet a holttesteket mindenféle morbid módon megnyitni, és akkor kapjuk (véletlenszerűen) az extrákat. Emellett egy toronyba bemászva nézhetjük meg a harcosok kinézetét, történetét, statisztikáit. Nagyon profi az egész, süt belőle az igényesség.

Ahogy a játék egészéből is: egy maximálisan profin kivitelezett, iszonyat sok tartalommal megpakolt, a régi időkre emlékeztető Mortal-játék született, amire megérte várni. A grafika, a hangok, a zenék, az extrák, a játékmódok, a sok-sok kis apróság egyszerűen fantasztikus egyveleget ad. Mortal-rajongóknak kötelező, verekedős játékok szerelmeseinek erősen ajánlott.