The Path - a játék, ami nem is igazán játék, hanem valami más. Válasz a kérdésre, hogy lehet-e egy játék művészet. Igen...
Épp most került ki a Guru honlapjára a The Path videótesztje, a csütörtökön (holnap) megjelenő újságban pedig írásos tesztet is kapunk majd ]{redenc tollából. Ez előtt úgy gondoltam, befér még egy ismertető e nem mindennapi programról.
Miért is olyan különleges ez a The Path? Miről is szól ez tulajdonképpen?
A feladat egyszerű: hat modern kori Piroskával kell eljutni a Nagyihoz az erdőn át vezető ösvényen. Egy szabály van: nem szabad letérni. Ez az egy szabály van.
...és ezt is meg kell szegni... Ha jó kislányként végigsétálunk az ösvényen, a Nagyihoz érve fogad minket az eredményt összesítő képernyő: összeszedett tárgyak, megnyitott helységek, találkozás a farkassal: NEM --> Failure, kezdhetjük elölről.
Viszont ha letérünk az ösvényről, felfedezhetjük az erdőt. A sötét erdőt. Rengeteg különleges helyszínnel találkozhatunk: leomlott fallal, kétfejű játékmackóval, színpaddal... Ezeket megvizsgálva a karakterünk megjegyzéseket tesz, írásban megosztja gondolatait.
Már első eltévedésünknél megcsap a hangulat, ami egyszerűen félelmetes, nyomasztó. A Silent Hill legnyomasztóbb hangulatú helyszíneit idézi, azonban vér és szörnyek nélkül. Nem is rémisztő, sokkal inkább depresszív, lehangoló, kellemetlen érzéseket csempész az emberbe a zenével, a látványvilággal.
Hiba lenne azt hinni, hogy ennyi az egész játék. Az erdőben kóborolva előbb-utóbb találkozni fogunk a Farkassal. Azonban hogy ez a szimbolikus "Farkas" micsoda, azt nem kötik egyértelműen az orrunkra, hanem pár sejttető képsor után a képernyő elfeketedik, majd azt látjuk, ahogy a lány szakadó esőben a Nagymamához vezető kapu előtt fekszik, megtörten, lesújtva. Fájdalmasan lassú sétálással juthatunk el a kapuig, aminek azonban megvan a maga célja: ilyenkor elgondolkozunk azon, mi történhetett, amit nem láttunk? Mi lehetett az, ami ennyire megtört egy ilyen fiatal lányt? Variálunk, képzeletünk keresi a választ, ez azonban mindenki számára más lesz...
Aztán bejutunk a nagymama házába, ahol rémisztő, szürreális látvány fogad, mígnem lassan végigsétálunk a hálószobáig, ahol...
...és ekkor visszatérünk a kiindulási szobába, azonban már egy lánnyal kevesebben várnak itt. Választhatunk, választanunk KELL egy új lányt, akivel újra másfajta élményben lesz részünk. A lányok ugyanis más-más természetűek, ez rögtön látszik, ahogy az erdőben ugyanahhoz a tereptárgyhoz érünk, és másként kommentálják azt. Ekkor világosodik meg: ezek a bevezető tárgyak azon túl, hogy újabb helyszíneket nyithatnak meg majd a végén, tulajdonképpen egy célt szolgálnak: hogy megismerjük a lány természetét, világlátását, netán még meg is kedveljük...
...hogy ezután az ő Farkasa egészen másmilyen Farkas legyen. Egészen másmilyen horror, egészen másmilyen emberi tragédia, gyermeket ért dráma... Csakúgy, mint a Nagyi háza...
És miután mind a hat lánnyal megtaláltuk a személyes farkasunkat, jön az epilógus...
Miért is olyan különleges ez a The Path? Miről is szól ez tulajdonképpen?
A feladat egyszerű: hat modern kori Piroskával kell eljutni a Nagyihoz az erdőn át vezető ösvényen. Egy szabály van: nem szabad letérni. Ez az egy szabály van.
...és ezt is meg kell szegni... Ha jó kislányként végigsétálunk az ösvényen, a Nagyihoz érve fogad minket az eredményt összesítő képernyő: összeszedett tárgyak, megnyitott helységek, találkozás a farkassal: NEM --> Failure, kezdhetjük elölről.
Viszont ha letérünk az ösvényről, felfedezhetjük az erdőt. A sötét erdőt. Rengeteg különleges helyszínnel találkozhatunk: leomlott fallal, kétfejű játékmackóval, színpaddal... Ezeket megvizsgálva a karakterünk megjegyzéseket tesz, írásban megosztja gondolatait.
Már első eltévedésünknél megcsap a hangulat, ami egyszerűen félelmetes, nyomasztó. A Silent Hill legnyomasztóbb hangulatú helyszíneit idézi, azonban vér és szörnyek nélkül. Nem is rémisztő, sokkal inkább depresszív, lehangoló, kellemetlen érzéseket csempész az emberbe a zenével, a látványvilággal.
Hiba lenne azt hinni, hogy ennyi az egész játék. Az erdőben kóborolva előbb-utóbb találkozni fogunk a Farkassal. Azonban hogy ez a szimbolikus "Farkas" micsoda, azt nem kötik egyértelműen az orrunkra, hanem pár sejttető képsor után a képernyő elfeketedik, majd azt látjuk, ahogy a lány szakadó esőben a Nagymamához vezető kapu előtt fekszik, megtörten, lesújtva. Fájdalmasan lassú sétálással juthatunk el a kapuig, aminek azonban megvan a maga célja: ilyenkor elgondolkozunk azon, mi történhetett, amit nem láttunk? Mi lehetett az, ami ennyire megtört egy ilyen fiatal lányt? Variálunk, képzeletünk keresi a választ, ez azonban mindenki számára más lesz...
Aztán bejutunk a nagymama házába, ahol rémisztő, szürreális látvány fogad, mígnem lassan végigsétálunk a hálószobáig, ahol...
...és ekkor visszatérünk a kiindulási szobába, azonban már egy lánnyal kevesebben várnak itt. Választhatunk, választanunk KELL egy új lányt, akivel újra másfajta élményben lesz részünk. A lányok ugyanis más-más természetűek, ez rögtön látszik, ahogy az erdőben ugyanahhoz a tereptárgyhoz érünk, és másként kommentálják azt. Ekkor világosodik meg: ezek a bevezető tárgyak azon túl, hogy újabb helyszíneket nyithatnak meg majd a végén, tulajdonképpen egy célt szolgálnak: hogy megismerjük a lány természetét, világlátását, netán még meg is kedveljük...
...hogy ezután az ő Farkasa egészen másmilyen Farkas legyen. Egészen másmilyen horror, egészen másmilyen emberi tragédia, gyermeket ért dráma... Csakúgy, mint a Nagyi háza...
És miután mind a hat lánnyal megtaláltuk a személyes farkasunkat, jön az epilógus...
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A The Path inkább emberi drámákra épít, a zseniális hangulattal, a felvezetéssel azt célozza, hogy ismerjük meg a leányt, akivel valami szörnyűség fog történni, de hogy pontosan milyen szörnyűség, arra csak utalnak, és a mi fantáziánkra bízzák, képzeljük el, gondolkodjunk el rajta.
Egyértelműen felnőtt, érett elme számára készült alkotásról van szó. Kár lenne annyival letudni, hogy egy hangulatos erdőben mászkálunk céltalanul, mert ennél többről van szó. Ha fogékony vagy az efféle drámai elemekre, ha megfelelő hangulatban tudsz leülni elé, akkor garantált, hogy a bőröd alá kúszik, és még napok múlva is vissza-vissza fognak kanyarodni gondolataid a történtekhez, amik mindenki számára mást és mást jelentenek majd.
Lányos apukák/anyukák azonban inkább kerüljék el...
(Ajánlott olvasmány: Videogamer.com - The Path Review, mert ő sokkal jobban meg tudta fogalmazni ezt nálam...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése