Mercenaries 2

Eszetlen pusztítás, sandbox játékmenet, B-kategóriás akciófilm-hangulat: Mercenaries 2. Egy méltatlanul alulértékelt játék, mellyel én irtózatosan jól szórakoztam.

PC Guru galéria

A helyszín: Venezuela, napjainkban. A hadsereg irányítását átveszi egy öltönyös gazember, megkezdődik az olajért folytatott harc.

A főszereplő: Egy zsoldos, akinek egyetlen jelszava van: Mindenki fizet. Különösen akkor, ha megpróbálják átverni, kifizetés nélkül megölni, majd menekülés közben ráadásképp seggbelőni. Akkor aztán sokszorosan megfizet.

A Mercenaries 2 egy nyílt világú TPS, amit szokás GTA-klónként is emlegetni. Venezuela növényzetben gazdag területén kell a frakciókkal együttműködve dolgozni célunk eléréséért: hogy bosszút álljunk az árulón.

Összesen öt frakciónak dolgozhatunk:
- Universal Petroleum: az amerikaiak kihelyezett cége, főleg az olaj begyűjtéséért van az országban. A PLAV ellensége.
- People’s Liberation Army of Venezuela: azaz a helyi gerillák, az UP ellensége.
- Rastafarian Pirates: kalózok, afféle semleges fél, senkinek sem konkrét ellensége, de küldetéseik az összes frakció ellen szólhatnak.

- Allied Nations: az ENSZ játékbeli megfelelője, az amerikaiak második szervezete, Kína ellenfele.

- People’s Liberation Army of China: azaz Kína, a gerillák támogatója, az AN ellenfele.

Ez utóbbi két frakció a játék második felétől válik elérhetővé, mintegy leváltva a két korábbi szervezetet. Rajtuk kívül van még a Venezuelai hadsereg, a legfőbb ellenségeink, őket mindenki utálja.

A frakciók többféle küldetéstípust kínálnak számunkra:
- bázisfoglalás: a VZ (venezuelai hadsereg) által birtokolt bázisokat kell betámadni, majd elérni, hogy az adott sereg embereiből elég létszám jusson be a főépületbe. Jutalom általában újabb járművek és megnövelt benzintartály-kapacitás (erről később), nameg ezután közvetlenül iderepülhetünk helikopterrel.
- állandó célpontok: az egyes ellenséges emberek/járművek likvidálását számolja a rendszer. Minél többet ölünk meg, annál több járművet, légicsapást nyithatunk meg.
- különösen értékes személyek: őket vagy megöljük és lefényképezzük a vérdíj feléért, vagy élve elfogjuk, leütjük és megkötözve helikopterre rakjuk a teljes összegért.
- kihívás-jellegű küldetések: ezek sokszínű mellékküldetések, például jármű kísérete, csónakverseny, fegyverszállítás, helikopteres rakodás, stb. Három szintjük van: az első a legkönnyebb, szinte csak oktatómód-jellegű, a második már korrekt kihívást ad, a harmadik pedig kimondottan nehéz. Jutalom mindhárom szinten jármű, légitámadás.

Emellett a saját bázisunkon is vannak hasonló kihívások, melyeknek azonban pénzbeli tétje is van, nameg persze vannak a fő történeti szálhoz kapcsolódó küldetések.

A küldetések teljesítése az adott frakciónál növeli a megbecsülésünket, viszont ha a frakció katonáit öljük, akkor ez természetesen csökken. Itt azonban van egy kiskapu: ha beérünk egy baráti bázisra, és elkezdünk mindenkit kiirtani, akár küldetés miatt, akár hogy az ellenségekkel javítsuk a kapcsolatunkat, akkor egy-egy katona megkísérli felhívni a központot, tudatni velük tettünket. Ezt a program szépen kijelzi nekünk, és ilyenkor van pár másodpercünk likvidálni az illetőt, mielőtt leadná a jelentést. Ha ez sikerül, akkor nem romlik a kapcsolatunk az adott oldallal (ugyanakkor az ellenségeknél automatikusan javul). Végső megoldásként pénzért is kibékíthetjük a haragosainkat. A frakciók saját járműtípusokkal rendelkeznek, ezekbe beszállva ha nem lát senki, akkor pár másodperc után álcázni fogjuk magunkat, így bemehetünk akár egy ellenséges bázisra is. Persze ha sokáig vagyunk a közelükben, akkor előbb-utóbb lelepleznek minket.

El is érkeztem a játék legérdekesebb részéhez: a légicsapásokhoz, rendelhető járművekhez és felszereléshez. A történet során csatlakozni fog hozzánk egy helikopter-, majd egy repülőgép pilóta. Előbbitől járműveket és ellátmánycsomagokat lehet kérni, amiket azonban először meg kell venni valamelyik frakció kereskedőjénél. Miután leadtuk a füstjeleket, a helikopter pár másodperc múlva leszállítja nekünk a kért járgányt, legyen az helikopter, tank, civil jármű vagy motorcsónak, illetve a kért ajándékcsomagot (fegyverek, C4, gránát, stb.). Ez sincs azonban teljesen ingyen: nem elég megvenni őket a bázisokon, még a ledobásért is kell fizetnünk, üzemanyagban. Ezt elsősorban hatalmas tartályok ellopásából szerezhetünk: megjelöljük őket, majd füstjelet leadva a helikopter elszállítja, automatikusan hozzáadva vagyonunkhoz.

A repülőgép-pilóta megszerzésével jön az igazi móka: légicsapásokat kérhetünk (bár van pár olyan, amihez nem kell ő sem, az igazán tápos dolgokat azonban ő fogja hozni). Ez a gyakorlatban úgy zajlik, hogy valamilyen módon (füstgránát, lézerpisztoly, műholdas minijáték, jeladó) megjelöljük a célpontot, majd megpróbálunk tőle minél messzebb kerülni, ugyanis ilyenkor jön az áldás. Többféle légicsapás közül választhatunk: kis területre ható, de intenzív bombát, nagyobb területet szóró tüzérségi csapást, kimondottan ellenséges légi járműveket elpusztító rakétasorozatot, vagy akár páncélosok elleni csapást is kérhetünk.

Ez így önmagában azonban túlságosan is tápos lenne, messziről szórni az áldást, ezért legtöbbször nehezítik a helyzetünket valamelyest: légvédelmi és jelzavaró ellenséges járművekkel a közelben a legtöbb támadást nem lehet lehívni, ezért először ezeket kell valamilyen módon (tankkal, gyalog) hatástalanítanunk. Emellett persze ezek is olajba kerülnek, méghozzá elég sokba, illetve előtte még meg kell venni őket, vagy a vadonban is gyűjtögethetünk néhányat az olajhoz hasonló helikopteres elszállítással.

A légicsapásokhoz kapcsolódóan meg kell említeni a játék szerintem legjobb húzását: szinte minden elpusztítható. Igen, épületek is, amik eszméletlenül látványos robbanás formájában dőlnek össze. Nem valós fizikáról van szó, de a káosz közepén úgyis csak azt fogjuk látni, ahogy dőlnek halomra az épületek, törnek ki és gyulladnak meg a fák, egy-egy nagyobb robbanástól pedig a képernyő is bevillan, főhősünk pedig szeme elé tartja a karját. Ez a játék a pusztítás magasiskolája, sokszor, nagyon sokszor fogunk összedőlő romokkal találkozni: felhőkarcolókkal, vízi olajfúró-állomásokkal, falakkal, hajókkal, lőtoronnyal, híddal... Az épületek egyébként típustól függő könnyedséggel dönthetők le: a kisebbeket egy-egy lerakott C4-es is lerombolja, a nagyobbakhoz azonban tank vagy légicsapás szükséges. A küldetések is sokszor igénybe veszik a pusztítást: a bázisfoglalásoknál például ha megszólal a riadó, „felébrednek” a laktanyák, ahonnan folyamatosan lőnek ki a bent lévő katonák, amíg csak el fel nem robbantjuk az épületet.

Miután kiörömködtem magam a pusztításon, meg kell még említeni a járművek eltérítésének minijátékát: egy mostanság divatos QTE (Quick Timed Event) keretében a képernyőn megjelenő gombokat kell időben lenyomni vagy nyomogatni, és ekkor egy látványos akció keretében láthatjuk, amint főhősünk például a tank csövére felmászva, azon végigszaladva felfeszíti az ajtót, leüti a kihajoló vezetőt, majd annak gránátját bedobja a járműbe. Ezek az animációk egyébként járműtől függően változnak, és mellesleg használhatóak helikopter ellen is.

Mint talán eddig is feltűnhetett, a játék hangulata leginkább a régi típusú, B-kategóriás akciófilmekre hajaz, eltúlzott karakterekkel, fárasztó beszólásokkal és tömény pusztításokkal, hatalmas robbanásokkal. Aki például imádta a Szupercsapatot, az jó eséllyel ennek a játéknak is bírni fogja a hangulatát – aki viszont az orrát húzza az übercool Rosszfiútól vagy az őrült Murdocktól, az inkább bele se kezdjen. Épp ezért egyébként a három választható szereplő közül is szerintem a technoviking svéd punkfrizurás telitetovált jóembert érdemes választani, sokkal jobban illik a hangulatba, mint a kötelező, sunnyogó csajszi vagy az amcsikatonás nagy néger. Mellesleg különleges jellemzője is neki a leghasznosabb: gyorsabban tud regenerálódni, ami csata közben létfontosságú (szemben a csaj gyors futásával, vagy a néger nagyobb lőszer-kapacitásával).

Gyorsan felsorolom a játék főbb hátrányait is:
- A fentebb említett hangulat sokak számára annyiban csapódik le, hogy ez egy primitív, minden egyediséget nélkülöző, erőltetett játék. Ők szerintem tipikusan besavanyodott emberkék, akik elfelejtettek jól szórakozni. Mégis, sok ilyen véleményt lehet olvasni.
- Az MI finoman szólva is hagy maga után kívánnivalót: beragad, rohangál céltalanul, hangosan kiabálja újra és újra, hogy készül elfoglalni a járművet, stb. Bár a nagy káosz közepette ez azért nem túlságosan feltűnő.
- A járműfoglalós részek idegesítőek: a felvillanó gombok nem a konkrét billentyűt mutatják, hanem az ahhoz rendelt cselekvés ikonját (ütés, ugrás, újratöltés stb.). Emiatt még egy pillanatnak el kell telnie, amíg felfogjuk, mit kell nyomni, de akkorra legtöbbször már késő. Így többször kell próbálkozni: elsőre megjegyezzük, mit kell majd nyomni, másodjára megpróbáljuk jól csinálni.
- Checkpoint rendszer. Ráadásul játék közben nem lehet tölteni, csak ha kilépünk a menübe, és olyankor is automatikusan a bázisunkról indulunk.
- Technikai hibák: nincs AA, hiába kapcsoljuk be, az egyik opciót bekapcsolva pedig brutálisan lelassul az egyébként korrektül futó játék – bár Win7 alatt ez mintha már kisebb lenne, szóval lehet, hogy valami DirectX-es kavarásról van szó. Emellett időnként a lerombolt környezet is képes érdekes dolgokat produkálni: beakadások, eltúlzott sebződések, stb.
- Hosszú távon monoton is lehet, ha nagyon siet az ember. Kis, rövid szakaszokra osztva azonban remek szórakozás lehet egy-egy fárasztó nap végén.

Összegezve én igen jól szórakoztam vele. Nem egy világmegváltó játék, de a brutális pusztítás, a sandbox játékmenettel járó korlátlan császkálás, frakciók, járművezetés, légicsapás-mérés és a B-kategóriás akciófilm-hangulat engem simán megvett, és állítom, legalább olyan jól éreztem magam a játék során, mint a harmadik generációs GTA-kkal.