Elhatároztam, hogy a sok-sok felhalmozódott régi, félbehagyott vagy el sem kezdett játékaimat módszeresen végigjátszom - legalábbis a nagyját, ami nem túl hosszú, nem túl rossz. Az MMO-s létet egyelőre szüneteltetem, így van elég időm ezekre is. Újságmellékletek, amiket félreraktam, régi játékok, amiket valamiért félbehagytam. Erre a játékaim.hu-s profilom (Leon121 néven, micsoda meglepetés) rendezgetése közben jutottam: 215 játék, ebből 131 végigjátszott. Ez így nem járja, sok olyan melléklet van, ami egy végigjátszást megér, még ha javarészt nem is világmegváltók. Ráadásul a Steamen régóta fentlévő, videókártyához járt Half-Life epizódokból is csak az alapot vittem végig, a két kieget nem. Idáig.
Elsőként a Blue Shitften szaladtam végig. Szerencsére irtó rövid játék, összesen kb 4 óra alatt végeztem vele - bár meglehetősen gyorsan haladtam. Miért szerencsére? Azért, mert a játék mai szemmel nézve hihetetlen primitív. Nem csak a természetesen elavult látvány, hanem maga a játékmenet is: alig-történet, ostoba ellenfelek, csont lineáris és sokszor logikátlan pályatervezés. Bár, jobban belegondolva ez a mai FPS-ek zömére is igaz.... :)
Na mindegy, nem akarok túl sokat szövegelni: a Half-Life első részének történéseivel párhuzamosan egy biztonsági őrt alakítunk, akivel végigjárjuk a Black Mesa nevű kutatóbázis folyosóit, eljutunk az idegen világba, leküzdjük az ellenünk törő kommandósokat, majd pár tudóssal sikeresen elmenekülünk. Ennyi. A Half-Life-hoz képest az egyetlen lényeges változás, hogy nincs speciális védőruhánk, amit lehetne a falakon elhelyezett állomáson tölteni, ehelyett golyóálló mellényeket és sapkákat vehetünk fel itt-ott. Poén, hogy időnként látni fogjuk Gordon Freemant és G-Mant is, bár az ő történetüket nem visszük tovább.
Végülis egynek jó, gyorsan végigszaladós FPS, ami kicsit visszahozza a régi időket, semmi több. De most már legalább elmondhatom: ezt is végigjátszottam. 132 :)
Elsőként a Blue Shitften szaladtam végig. Szerencsére irtó rövid játék, összesen kb 4 óra alatt végeztem vele - bár meglehetősen gyorsan haladtam. Miért szerencsére? Azért, mert a játék mai szemmel nézve hihetetlen primitív. Nem csak a természetesen elavult látvány, hanem maga a játékmenet is: alig-történet, ostoba ellenfelek, csont lineáris és sokszor logikátlan pályatervezés. Bár, jobban belegondolva ez a mai FPS-ek zömére is igaz.... :)
Na mindegy, nem akarok túl sokat szövegelni: a Half-Life első részének történéseivel párhuzamosan egy biztonsági őrt alakítunk, akivel végigjárjuk a Black Mesa nevű kutatóbázis folyosóit, eljutunk az idegen világba, leküzdjük az ellenünk törő kommandósokat, majd pár tudóssal sikeresen elmenekülünk. Ennyi. A Half-Life-hoz képest az egyetlen lényeges változás, hogy nincs speciális védőruhánk, amit lehetne a falakon elhelyezett állomáson tölteni, ehelyett golyóálló mellényeket és sapkákat vehetünk fel itt-ott. Poén, hogy időnként látni fogjuk Gordon Freemant és G-Mant is, bár az ő történetüket nem visszük tovább.
Végülis egynek jó, gyorsan végigszaladós FPS, ami kicsit visszahozza a régi időket, semmi több. De most már legalább elmondhatom: ezt is végigjátszottam. 132 :)
Következik az Opposing Force.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése