Torchlight (demó)

A Torchlight a Diablo fejlesztőitől elvárható minőséget hozza: egy nagyszerűen lecsiszolt játékmenetet, mely kellően tiszteletben tartja az elődöt, mégis frissítően hat.

Mielőtt belemennék a játék ismertetésébe, tisztázzuk: mégis hogy értem azt, hogy "a Diablo fejlesztőitől"? Hisz a Blizzard még mindig áll, és épp készül a következő Diablo-résszel, ugyebár. Csakhogy a Diablót eredetileg fejlesztő Blizzard North tagjainak jelentős része (köztük egy csomó fejes, designer és a zeneszerző is) már rég kilépett a szervezettől, és új céget, cégeket alapítottak (Flagship Studios), majd végül a fejlesztő Runic stúdiójában kötöttek ki.

A játék maga le sem tagadhatná Diablós múltját: számtalan eleme szinte egy az egyben lett átvéve az előző két részből, mégis - talán pont ezért - irtó jó móka.

Torchlight városa egy eldugott kis bányásztelepülés, ami alatt a bányákban különös, gonosz ércek rontják meg a környéket, korruptálják a lakosokat és a bányák lakóit. Ide érkezünk mi, a három zsoldos egyike:

Destroyer - Tipikus  közelharcos, masszív fegyvereket forgat kigyúrt izomzattal.  
Vanquisher - Íjász-féleség ez a lány, aki külsőre leginkább egy kalózlányra emlékeztet.
Alchemist - Varázsló, a mágiák mestere.

Hősünket négy alaptulajdonság határozza meg: Erő (közelharci sebzést ad), Ügyesség (távolsági sebzést ad), Mágia (varázslatok sebzését javítja) és Védelem (furcsa módon nem életerőt növel, hanem a bekapott sebzést csökkenti direkt módon). Szintlépéskor öt pontot oszthatunk el ezek között, emellett kapunk egy képességpontot is, mely az elmaradhatatlan képességfán használható fel. Ez három lapból áll (kasztonként), érdekessége, hogy (ha jól értelmezem) nincsen előszükséglete a skilleknek, pusztán a szint számít (ötszintenként lehet megnyitni az egyre táposabbakat). Ugyanakkor a szint korlátozza azt is, hogy hány pontot adhatunk rá: tehát egy olyan skillre, amit ötödik szinten lehet megnyitni, nem tudjuk rögtön rápakolni az összes pontot, amit esetleg addig megtartottunk.

Felszerelésünk szintén a műfajban megszokott sablonoknak megfelelően tápolható: normál, mágikus, különlegesen erős, egyedi és szett cuccok várnak begyűjtésre. Vannak "lyukas" tárgyak is, melyekbe ékkövet rakhatunk, ezeket később már csak úgy lehet kivenni, ha vagy a kő, vagy a tárgy elveszik (tehát lehet választani, melyiket szeretnéd megtartani). Adott még a szerencsejáték (Gamble) is, illetve kérhetünk véletlenszerű bájolásokat dolgainkra, továbbá a városban lehetőségünk van kombinálni tárgyakat különféle receptek alapján (Horadric cube-szerűen). A talált cuccokat először azonosítani kell, amihez használhatunk tekercset vagy varázslatot is.

Apropó, varázslatok: nem csak a képességfán nyithatunk meg ilyeneket, hanem találhatunk tekercseket, melyekből korlátozott számút meg is tanulhatunk, kaszttól függetlenül (bár mágia-ismeret kell hozzá, ha jól emlékszem). Ilyen tekercsek adhatnak pl mágia-ellenállást, vagy azonosító varázslatot, de idézhetnek csontvázakat is (és még ki tudja, miket, ezekkel találkoztam eddig).

A képességek használatára két mód van: kipakolhatjuk őket egy gyorssávba a képernyő aljára, vagy beállíthatjuk őket az egér két gombjára. A jobb gombra két skillt is rakhatunk, ezek között Tab-bal válthatunk. Ugyanígy lehetőségünk van kétféle fegyvert használni, és köztük váltani, ha úgy akarjuk. Az életerő és manna töltődése automatikus (de lassú), a gyógyitalok nem rögtön hatnak, hanem pár másodperc alatt.

A normál szintlépés mellett gyűjthetjük a hírnevet is, melyet küldetések teljesítéséért és nevesített ellenfelek legyőzéséért kapunk. Ha szintet lépünk, új jelzőnk lesz (Ismeretlen-Ismertebb-Híres stb vonalon haladunk előrébb), de ami még fontosabb: kapunk egy skillpontot.

Jópofa ötlet, hogy van egy állandó kísérőnk: egy állat, méghozzá lehet kutya vagy macska is. Szerepe egyrészt a harcban van (ilyenkor fel is ruházhatjuk gyűrűvel meg amulettel), másrészt rajta is tárolhatunk tárgyakat, sőt akár el is küldhetjük a városba eladni a felesleges cuccokat. Ilyenkor egy időre nem lesz mellettünk, de ha visszatér, megkapjuk a pénzt. Emellett foghatunk neki halat bizonyos helyeken, amiket ha megeszik, ideiglenesen másféle, különleges lény lesz belőle.

A játék grafikája (mint a képekből is látszik) hálistennek nem a reális, hanem inkább a könnyed, kissé rajzfilmszerű vonalat követi (az ellenségek skillhasználatát is képregény-felirat szerű szövegek jelzik), ennek megfelelően a gépigény hihetetlenül alacsony - ráadásul még külön "netbook" opció is van, amivel még tovább lehet butítani, így gyanítom nincs ma olyan gép, amin ne futna tökéletesen jól játszhatóan. A zene pedig... Nos, meg kell valljam, számomra a Diablo 1 zenéje, Tristram feledhetetlen dallamai örök etalonnak számítanak, ezért is töltött el totális boldogság, mikor kiderült, hogy a zeneszerző ugyanaz a Matt Uelmen, akinek azokat a hangokat köszönhettünk. Aztán mikor meghallottam ugyanazt a jellegzetes, akusztikus-gitáros hangzást, beleborzongtam. Fergeteges. De nem csak a városra vonatkozik ez, a bányák zenéi is hasonlóak, mint amit a Diablo 1-ben hallhattunk: ugyanaz a stílus, csak másmilyen dallamok.

A helyszínek sajnos nem véletlengeneráltak, (tévedtem, a teljesben már véletlengeneráltak), cserébe jobban odafigyelhettek a látványra, a kameranézet trükkjeire, a különc módon megjelenő ellenfelekre. Ugyanakkor a küldetések tárgyait már véletlenszerűen szórja el, illetve a különféle oltárok se ugyanott vannak, nameg gyanítom ugyanez vonatkozik az egyedi szörnyekre is. Az utazáshoz használhatunk teleporttekercset, vagy a ritkásan elszórt, kiépített portálokat - érdemes gyakran felmenni, mert sokszor kapunk új küldetést, így ha túlságosan előreszaladunk, akkor talán vissza kell menni egy szintet, hogy megoldhassuk azt.

Nagy hátrány, hogy (egyelőre) nincsen multiplayer. A jövőben állítólag terveznek egy MMO-vonalat a játék köré, talán emiatt nincsen, de ez akkor is szomorú, sajnos. A karakterek közötti cucccserélésre se láttam módot, így ha találtok egy jó puskát egy varázslóval, azt nem tudjátok átadni a kalózlánynak. Tévedtem, van két láda: egy a saját cuccnak, egy meg a közösnek.

Ezt leszámítva azonban a játék hihetetlenül jól sikerült, irtózatosan addiktív kis (kevesebb, mint egy gigás!)program. Egyszerre régimódi, teli jól ismert Diablós elemekkel (és zenével), mégis újszerű a külön világ, jópofa kasztok és grafikai stílus miatt, mindezt ráadásul átgondoltan, igényesen tárják elénk. Jelenleg csak digitális formában elérhető, ára azonban igen baráti, 4 ezer forint körül mozog, így ha már nagyon ki vagy éhezve egy kis jó hack & slashre, akkor jobb helyre nyilván nem is költhetnéd pénzedet. Bizonytalanoknak pedig ott a demó, érdemes kipróbálni.