Ritkán van mostanában bejegyzés, mivel kevés a téma és az idő se sok. Ennek kiküszöbölésére próbaként elindítok egy új "rovatot", a játéknaplót. Viszonylag gyorsan megírható (és olvasható) kis bejegyzések az adott játékból, amíg nem készül egy nagyobb, összefoglaló írás róla.
Első részben a Baldur's Gate 2 kiegészítőjéről, a Throne of Bhaalról írok. Fogadjátok szeretettel a tovább után - enyhe spoilerek előfordulhatnak, de igyekszem őket jelölni.
Ahhoz ugye nem fér kétség, hogy a Baldur's Gate 2 minden idők egyik legjobb fantasy szerepjátéka (és az "egyik" csak a korrektség kedvéért került oda). Érdekes módon sokkal kevesebb szó esik mind az elődjéről, mind a kiegészítőjéről, a Throne of Bhaal-ról. Ennek megvan a maga oka: ez ugyanis gyengébb lett, mint a szinte hibátlan Shadows of Amn.
Korábban még nem játszottam túl sokat vele, egyszer sem vittem végig. Most tervezem, hogy befejezem, még mielőtt kipróbálnám a Dragon Age-et (ami amúgy sem érkezett még meg). Netes forrásokból azt olvastam, hogy nem egy túl hosszú kaland - persze ez relatív, hisz olyan 20-30 órát bele lehet fektetni, ami úgy kábé sokszor több, mint egy mai átlagos akciójáték teljes játékideje. :)
A történetben miután lerendeztük Irenicus-szal a "nézeteltérésünket", egyre nagyobb káoszba keveredünk: a Bhaal-sarjak háborúban állnak egymással és a világ többi részével is. (Kis kitérő kívülállóknak: főhősünk Bhaalnak, a halál istenének leszármazottja, egy a sok közül - ekörül forgott az első két rész története is, erre tesz koronát a befejezés majd.) Kezdetben egy ostromlott városba kerülünk, ami egy sérthetetlen óriás Bhaal-ivadék támadását nyögi. SPOILER: Legyőzéséhez el kellett pusztítani a szívét a templomjában, ezután már sebezhetővé vált, és az ostrom alatt elég volt csak őt megölni, az emberei ettől automatikusan eltűntek
Ami rögtön a játék elején szemet szúrt: sok csata van, rengeteg viszonylag könnyű töltelékharc, ami ráadásul sok-sok talált tárggyal (ezek többsége minimum +1-es mágikus fegyver), és még több gyógyitallal jár. De komolyan, az alapjátékban egész idő alatt nem találtam annyi italt, mint itt egy óra alatt. Sajnos a harcok is gyakran arra épülnek, hogy vedeljük a gyógylötyit, és előbb öljük meg az ellent, mint ő minket - az alapjátékból ismert, gyakori kőkemény taktikázás itt sokkal ritkábban fordul elő. Eddig volt egy kicsit keményebb harc egy wraith-tel és barátaival, illetve még érdekes volt egy mágia-gólem, amit csak és kizárólag nemmágikus fegyverrel lehetett sebezni (persze azzal pár másodperc alatt bedarálta Keldorn). Volt viszont egy halom óriás, ami ugyan viszonylag könnyen lement, ugyanakkor brutálisan nagyokat tudtak sebezni még az állig páncélozott Anomenre is. A sok dobott cucc gyűjtögetése pedig kifejezetten idegőrlő: az alapjátékból áthozott szokás szerint mágikus cuccot nem hagyok hátra, de a halom +1 /+2-es cucc mellett kezdek hajlani arra, hogy mégis csak az értékesebbeket szedjem fel...
(folyt. köv.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése