MMO gondolatok

Vegyes MMO-gondolatok, az első játék, a fejlődés, és a társaság fontosságáról.

A felütés egyszerű: első MMO, első találkozás a műfajjal. Ha valaki végigjátszik egy hónapot, talán már meg is tudja ismerni a játékot, és továbblát az első, felszínes közhelyeknél, amit fórumokon/kommentekben oly gyakran hangoztatnak, akik "már játszottak havernál egy órát, de megunták" (külön állatfaj, megérne egy bejegyzést ez is). Ha bejön neki a műfaj, valószínűleg folytatni fogja. Egy idő után aztán óhatatlanul ráun, és kipróbál mást is. Jó-jó, de azért mégsem az első. Az az első, amibe már beleölt X (sok) órát. Az az első, ahol először találkozott a műfaj amúgy legtöbb szereplőjére jellemző, kötelező elemekkel, amik ugyanakkor gyökeresen eltérnek az offline játékoktól, és pont ezért egyediségükkel megnyerik magának őt., és pont azért ugyanezt az egyedi játékmenetet egy másik hasonló játékban viszontlátni óhatatlanul "klón!"-jellegű szavak dobálására ösztökél, holott talán az első se volt épp első. Hiába csinál a másik MMO valamit jobban, de legalábbis frissítően másként, az ember csak visszavágyik az elsőhöz. Legyen az friss MMO, vagy tízéves, kopottas monstrum.

Nálam az első (egész hónapos) az Everquest 2 volt. Ki tudja, ha akkor nincs a masszív leárazás, és nem ez lesz az első, amivel  egy hónapot töltök, talán másképp alakulnak a dolgok. Akkor nem ölök bele közel ezer óra tiszta játékidőt és kitudja, mennyi pénzt.

Persze az ember kíváncsi (legalábbis én), így előbb-utóbb más ígéretes játékokat is ki fog próbálni. De biztos vagyok benne, hogy nem ez lesz az utolsó, játékkal töltött szakasz, ha majd ismét ráunok.

Hasonló okokból fog még sokáig élni a WoW is. Közel 10 millió embert rántott be első alkalommal az MMO-k világába, ilyen-olyan okokból. És hiába vannak azóta jobb, szebb MMO-k, amik egyes aspektusaiban lekörözik, vagy sokkal bővebb, mélyebb tartalommal szolgálnak, annak a 10 milliónak a java vissza- és vissza fog térni, amint új tartalom lesz elérhető. Nem feltétlenül amiatt, mert az a tartalom annyira zseniális lenne. Nem csak, sőt szerintem nem is elsősorban. Hanem mert új, és mert van egyfajta "hazatérés" érzése az ilyennek. Bizsergető, kellemes érzés újra látni azokat a helyeket, jeleket, amiket korábban már oly sokat láttunk.

Pláne, ha a játék még fejlődött is. Emlékszem, mikor a mostani "etapban" visszatértem az Everquest 2-be tavaly nyáron, mennyire elképedtem azon a sok kis apróságon, és nagyobb dolgon, amik a játékba kerültek, vagy a játékban megváltoztak. Könnyebb kezelés, jobb felhasználói felület, gyönyörű rajzolt térkép, Legends of Norrath (kártyajáték), javított gépigény (még mindig nem az igazi, de sokat fejlődött, és szépült is). És a személyes kedvencem: a Megjelenés-fül az inventoryban. Azaz külön beállíthatjuk, milyen páncél látszódjon azok közül, amiket már birtoklunk, és melyiknek számítsanak a statisztikái. Akit idegesített már egy fejlődésben lévő karakter igénytelen, összehányt kinézete, az tudja, mire gondolok. Aztán azóta jöttek Achievementek, chronomancerek (saját magad mentorolhatod, átmenetileg lecsökkentve effektív szintedet - a korábban kihagyott, mára kinőtt zónákba is vissza lehet menni, felfedezni), továbbá várható újabb grafikai- és technológiai fejlesztés is.

A társaság fontosságáról ugye nem is kell beszélni. Sorsdöntő lehet, hogy barátaink, klántársaink maradnak-e, vagy átmennek máshová, esetleg szétszélednek. Bevallom, ez számomra egy fokkal kevésbé fontos, de ha nincs a Sidhe, teli értelmes, érett, felnőttes tagokkal, akkor lehet az első ráunás után nem jöttem volna vissza, vagy legalábbis nem maradtam volna. Az elmúlt időszakban volt egy kis dráma a klánban, páran elhagyták (részben), lankadt az érdeklődés (ennek oka az is, hogy már elég régen volt új kiegészítő, a kisebb adalék-zónák meg azért nem tudják tartósan fenntartani az érdeklődést), így a klán sorsa bizonytalan volt. Most már úgy néz ki, valamelyest megmarad, és remélhetőleg kihúzza addig, amíg megjelenik a Sentinel's Fate, és talán újra aktívabb lesz mind a klán, mind a szerver.

Szóval, mire akarok kilyukadni? Igazából semmire, csak kedvem volt papírra vetni gondolataimat. :) Egyetértetek? Ti is vissza szoktatok térni az elsőhöz (ha volt már)? Próbáltatok egyáltalán mást is?