Grafika:
+ hihetetlen gyönyörű, máig a legszebbek közé tartozó tájak, vidékek, helyszínek. A hatalmas fű, a fák között repkedő lepkék, gyönyörű növényzet, vagy éppen a misztikus-ködös kripták, sötét barlangok, mind-mind hihetetlen aprólékosan kidolgozva a legutolsó eldugott sarokig.
- lehetne kicsivel többféle pályarész. Most van a jeges-kopár, meg egy csomó különféle erdős rész, és ennyi. Nincsenek annyira radikálisan különböző helyszínek, mint a Morrowind vulkáni részei, gombás házai, gyökeres épületei, homokviharai.
+ részletes, relatíve szép és viszonylag reális felszerelés-design. Ráadásul nagyon érezni a fejlődést: a sima vasvérttől a daedric szettekig egyre keményebb kinézetű minden, de úgy, hogy mellette nem érezzük a használhatóság csorbulását (mint pl a keleties stílusnál, ugyebár). Még olyan apróságokra is figyeltek, hogy a kesztyű csak kívülről véd, a fogófelület szabad.
- ocsmány kinézetű karaktermodellek, igénytelen animálás. Komolyan, azok a nevetségesen irreális arcok, meg az a suta helybenfutás, oldalra csúszás, el nem tudom képzelni, ilyen amatőr munkát hogyan adhattak ki a kezük közül?! Bár az animálás javult azért a Morrowind óta, még mindig a legrosszabbak közé tartozik, amit valaha láttam.
Zene, hangok:
+ gyönyörű zenék. Hibátlan, lélekemelő, elszállós nagyzenekari mesterművek, amiket még órák után sem un meg az ember.
- nincs
+ korrekt fegyverhangok és egyéb zörejek, minden szereplő szinkronizált.
- a szinkront kb ugyanaz a két ember mondta föl... Mentségükre legyen mondva, profi munkát végeztek, a fajok, jellemek eléggé eltérőek, de azért ha egyszer feltűnik az embernek, akkor elég gáz ez...
Harcrendszer:
+ sokat bővült a Morrowind óta, új támadások, lefegyverzés, stb. Nem csak nyomom ész nélkül a bal gombot, amíg meg nem hal az ellenfél, hanem lehet taktikázni is. És ide venném azt is, hogy a lopakodás kifejezetten szórakoztatóra sikerült. Már-már Thiefbe illő élmény a sötétben becserkészni áldozatainkat.
- az ellenfelek eléggé ugrálnak, elfutnak, a barátaink sokszor beugranak elénk, így hajlamos nagyon átmenni káoszba a játék.
Mesterséges intelligencia, élő világ:
+ önálló intelligencia, saját elképzelésekkel, célokkal, néha meglepő húzásokkal (volt egy videó, ahol egy khajitot üldözött egy városőr, majd mikor leütötte, kiderült, hogy lopott holmi volt nála smile.gif ). Az emberek beszélgetnek egymással, fel-alá járkálnak, és nem csak scriptelve, mint egy Gothicban, hanem a saját terveiknek megfelelően.
- a technológia időnként elég furcsaságokra képes, sántít itt-ott, a párbeszédek is kissé suták.
Küldetések, történet:
+ a mellékküldetések, a klánok feladatai között vannak igencsak jóra sikerültek. Összességében inkább jók a feladatok, mint ötlettelenek.
- a fősztori inkább csak átlagos (bár a vége epikus). Az Oblivion-kapuk csukogatása unalmas lehet, bár nem kötelező (szövetségesek nélkül is neki lehet menni a nagy csatának).
Fejlődési rendszer:
+ amit használsz, az fejlődik. Ez tetszik, reális.
- kicsit túlságosan megengedő, lehet mindenhez értő karaktert is alkotni akár.
Szinthez igazítás:
Na igen, a játék leginkább kétes húzása. Egyrészről az alapötlet szerintem zseniális: már a kezdetektől megnyílik az egész világ, így sokkal nagyobbnak érzed, míg te sokkal szabadabb vagy. Nincs az, hogy "oké, ide majd visszajövök egyszer, és akkor mindenkit egy ütéssel kinyírok", hanem a játék kezdetekkor is ugyanolyan könnyű/nehéz, mint magasabb szinten (bár magas szinten azért már sokkal kiforrottabbak a karakterek, több a lehetőség, táposabbak a cuccok).
Ugyanakkor jelen formájában nem az igazi: az, hogy ugyanazon a helyen eleinte patkány támad meg, pár órával később már minotaurusz... nos, cseppet sem reális, és bár az erősödést érzem magamban, azért csak ott matat az érzés, hogy ez így nincs rendjén.
Másrészt meg a véletlenszerűen elszórt tárgyak is kissé megölik a játékmenetet, hisz nincs meg az a boldogság, amikor egy eldugott helyet megtalálva valami igazán értékes jutalmat találsz. Ugyanakkor adottak a Daedric oltárok, amik jutalma mindneképp egy tápos, fix varázstárgy, tehát teljesen nem ölték ki a játékból ezt, másrészt meg ugyanúgy örül az ember, ha talál valami értékeset akár egy mezei faládában is - tehát megéri felfedezni végsősoron.
Mindent összevetve azonban, minden tagadhatatlan hiba ellenére az Oblivionnal egyszerűen jó érzés játszani. A számtalan felfedezésre váró rom, a gyönyörű, hangulatos világ, a tápolás, gyűjtögetés érzése, a jól eltalált küldetések könnyedén feledtetik a hiányosságokat, és nagyon könnyen a monitor/tévé elé tudják szegezni a játékost, aki egy kis könnyed kikapcsolódásra vágyik.
85%
X360 vs PC változat:
X360:
+ kontrolleres irányítás: sokkal kényelmesebb
+ viszonylag könnyen begyűjthető achievementek
+ belső tereken semmi gond a látvánnyal
- alacsonyabb felbontás, csúnya távolabbi textúrák (AF hiánya), rövidebb látótáv (mint a maximumra húzott PC-s változatnál, természetesen)
- időnként kicsit lassú
PC:
+ moddolható
+ elég erős gép mellett, látványjavítókkal (AF főleg) sokkal szebb, a látványt tuningoló modokról nem is beszélve
- kontrollert nem kezeli normálisan
- még ma sem elhanyagolható gépigény teljes részletesség és nagyobb felbontás mellett
Összességében itt bizony a PC viszi a prímet, a modolhatóság a játékidőt és/vagy játékélményt növeli, a látvány pedig egyértelműen szebb, ha elég erős hozzá a gépünk.
(Az utóbbi időben láthatóan elhanyagoltam a blogot. Ennek több oka van, elsősorban az, hogy a főállás és a tesztelői mellékmunka mellett nem volt kedvem/energiám a korábban megszokott, sok munkát igénylő bejegyzések szerkesztéséhez. Ez várhatóan a továbbiakban is így lesz, de hogy ne legyen teljesen kihalt a blog, ezért úgy gondoltam, kevesebb munkát igénylő, gyorsabban megírt (nem teljesen összecsapott, de nem is maximális igényességgel megírt) bejegyzéseket fogok ezután hozni. Azért remélem annyi színvonalat sikerül hoznom, ami itt tartja az érdeklődőket, és nem távoznak kiábrándultan. Véleményeket szívesen várok, ha vannak.)
Még így egyszerűsítve is igényes tesztet olvashattunk azthiszem. :)
VálaszTörlésA játékkal kapcsolatos véleményem pedig, háát... nem túl sokat játszottam vele. Engem speciel nem szippatontot magába a világ. Neke mvalahogy ilyen steril az egész nincs fílingje, szelleme, de lehet csak azért mert korábbi Elder's Scroll játékokkal nem játszottam. Másik ami zavart hogy egy ideig könnyű volt a játék, de ahogy csak a főküldetésszállal haladtam, egy idő után irreálisan nehézzé vált, és innestől kezdve már kezdett idegesíteni így abbahagytam.
Korábbi ES-játékból én egyedül a Morrowinddel játszottam, ahhoz képest az Oblivion hangulata egészen más, sokkal földhözragadtabb. Ennek ellenére én mindig is nagyon imádtam a zöldellő természetet, a sok-sok aljnövényzetet, fákat, stb, szóval engem a látványvilág teljesen magával ragadott régen is, most is.
VálaszTörlésA nehézséggel nekem nem volt különösebb gondom. Mikor először végigjátszottam, Garret-féle tolvaj-íjász karaktert alkottam, vele a legnagyobb gondom magasabb szinten az volt, hogy túl sok volt az ellenfelek élete, így lesből is sok-sok lövés kellett nekik. Persze attól még nem láttak meg. :) És moddal lehet rajta állítani. Sőt, a nehézség csúszka letekerésével is lehet, de azzal meg az a gond, hogy ezzel párhuzamosan a te életed is nő (vagy az ő sebzésük csökken, ahogy vesszük), így nem lehet olyan "könnyen halok, könnyen ölök" egyensúlyt teremteni, ami a Thiefben volt. Moddal persze simán. :)