Na kérem szépen, ilyesminek kellett volna lennie az első résznek és akkor nem morogtam volna (annyit). A Mass Effect 2 egy korrektül összerakott, átgondolt, minden téren igényesen kidolgozott akciójáték minimális szerepjáték elemekkel.
(Figyelem! A napokban egy halom játékírás fog felkerülni az oldalra, régebbiek-újabbak, hosszabbak-rövidebbek vegyesen, majd valamikor Karácsony környékén jön az évértékelés! Érdemes gyakran visszanézni, és előző bejegyzéseket is átfutni!)
A játék felépítése engem teljesen magával ragadott. Elég hamar megtudjuk, mi a célunk, és onnantól igazi profi módjára módszeresen felkészülünk:
A játék felépítése engem teljesen magával ragadott. Elég hamar megtudjuk, mi a célunk, és onnantól igazi profi módjára módszeresen felkészülünk:
- elintézzük társaink elvarratlan szálait (marha jól sikerült minisztorikkal, amik többet adnak a karakter jellemrajzához, mint két óra beszélgetés szerintem, ráadásul maguk a karakterek is talán egy kicsit árnyaltabbak, mint korábban)
- felfejlesztjük a hajónkat, fegyverzetünket
- kicsit nyomozgatunk, összeszedjük, amit tudunk az ellenfélről, majd mi döntjük el, mikor indítunk támadást.
Aztán jöhet is a végkifejlet. A fősztori rém egyszerű, de nekem ez a felépítés sokkal jobban tetszett, mintha megint csak úgy sodródtunk volna az eseményekkel, mint a legtöbb játékban. Itt adott egy feladat, és nekünk gyakorlatilag "csak" fel kell készülnünk rá. Kicsit olyasmi, mint a Mask of the Betrayer felépítése volt, bár annál kevésbé függnek össze a történeti szálak.
Aztán, technológiailag is javult sokat a játék. Nemcsak, hogy szebb lett, de jobban is fut, textúratöltögetés sincsen, egyszerűen perfekt a kivitelezés. A helyszínek is sokkal érdekesebbek, és messze igényesebben kidolgozottak, mint az elődben, ahol csak a fő szálhoz kapcsolódó helyek voltak értékelhetőek (és itt szerintem még azok is szebbek lettek). És ráadásul nem is csak grafikailag van jobban kidolgozva, hanem pl a városokat is jobban megtöltötték élettel: egy csomó kisebb-nagyobb beszélgetésbe hallgathatunk bele, amik sokszor kifejezetten szórakoztatóak (a quarian nő és a belé szerelmes, óvatosan puhatolódzó turian, vagy a legénybúcsút tartó haverok, esetleg a bárpultosként szolgáló asari matriárka).
A játék sokkal filmszerűbb lett, a karakterek még az elődnél is többet mászkálnak, gesztikulálnak. Néha már kissé túlzásba is viszik, mikor például beszélek valakivel, egy kérdésnél feláll a székből, sétál egy kört, majd visszaül, aztán a következő kérdésnél ugyanez mégegyszer. De ezekkel együtt is igazán filmszerű lett, amitől a párbeszédek is izgalmasabbak lettek.
Párbeszédből amúgy talán kicsit sok is van - legalábbis akkor, ha maximalistaként az ember mindent végigkérdez, amit csak lehet, ahogy én tettem néhány elszórt informorzsa reményében. Legfeltűnőbb ez pl a quarian hűségküldetésénél volt, ahol négy illetőtől is ugyanazokat végigkérdezhettük, ami elég sok időbe telt. Tetszett ugyanakkor, hogy a párbeszédeket meg is szakíthattuk időnként, paragon/renegade pontokért hirtelen félbeszakítva az eseményeket.
A harc is fejlődött, a fedezékrendszer sokkal kényelmesebben használható, Shephard végre felfogja, hogy mit akarunk, és nem annyira kiszámíthatatlan, mint az elődben. Furcsa volt ugyanakkor, mikor valamit át kellett ugrani vagy fel kellett mászni valahol, és ehhez először a hátát nekidöntötte, majd utána tudott csak visszafordulva átjutni. Kicsit körülményes.
A játék sokkal inkább akciójáték, mint az elődje volt, még a kevés szerepjáték-elemet is kivették: nincs cuccgyűjtés, amit sajnálok, még ha kaptunk is helyette egy kevéske tárgyfejlesztést. Így a harcokkal tömött küldetéseket legfeljebb a megújult hackelés és zártörés színesítheti, amik azonban, mivel már csak harci skillek vannak, így semmilyen skilltől nem függnek, és jutalmul is csak pénzt kapunk az esetek döntő többségében. Zavart kissé, hogy a küldetéseket teljesen elkülönülten kezeli, zömük külön helyszínen játszódik, utána pedig még összefoglaló képernyőt is kapunk, ami kissé megtöri az illúziót, hogy mi itt most egy nagy világban járunk, viszonylag kötetlenül (visszamenni se lehet). A csont lineáris küldetésfelépítéssel tulajdonképpen nem volt bajom, mivel szerepjáték elemek lényegében nincsenek, így olyan nagyon sokat nem is lehetett volna variálni a többféleképpen megoldható feladatokkal.
Sokan szidták a bolygók szondázását, hogy mennyire unalmas. Nekem olyan nagy gondom nem volt vele, mivel küldetések szerencsére nem kapcsolódnak hozzá, így tulajdonképpen elég volt csak időnként egy-két bolygót áttúrni, mikor épp kedvem volt hozzá, és így is meg tudtam venni a fontosabb fejlesztéseket. Jobb ez, mint a Makó, amit kötelező volt használni, ha a mellékküldetésekkel is szerettél volna végezni.
A végjáték megér még egy említést: elvileg itt sok minden hatása érződik, elsősorban annak, hogy melyik társunk hűségét szereztük meg, meg milyen fejlesztéseket pakoltunk a hajóra. Mivel első végigjátszásra természetesen igyekeztem mindent végigvinni, összes társam küldetését megoldani, így olyan sokat ebből nem láttam, minden a legnagyobb rendben haladt. De hallottam olyanokat, hogy itt rengeteg dolog visszaüthet, sokféle végjáték lehetséges. Ki fogom ezt is próbálni, de legalábbis utánaolvasgatok majd, mindenesetre ígéretesnek hangzik. Az első részben hozott döntések hatását se tudtam igazán megállapítani, nem éreztem, hogy annyira jelentős dolgokat változtattak volna tetteim, viszont volt sok apróság, ami azért követte a döntéseimet, még ha valódi jelentősége nem is volt. Azért remélem a harmadik részben ennél kicsit radikálisabb változásokat okoznak majd a döntéseim.
Mindent összevetve a Mass Effect 2 egy jól sikerült, jól játszható, szórakoztató akciójáték, enyhe RPG-elemekkel és sok-sok párbeszéddel tarkítva.
+Röviden az első részről:
Mass Effect
Pro:
+ szép
+ jó zenék és szinkronhangok
+ jól eltalált sci-fi hangulat
+ sok olvasnivaló, kidolgozott világ
+ szimpatikus karakterek
+ renegátnak lenni király, nem a klasszikus "húdegonosz vagyok, mindenkit leölök" módszer, hanem a jó cél érdekében kb mindent és mindenkit feláldoz, semmi mással nem törődik cool.gif
+ akciójátéknak jó, kényelmesen kezelhető, szórakoztató harcrendszerrel
Kontra:
- igénytelen mellékküldetések
- igénytelen bejárható bolygók
- igénytelen tárgyrendszer (ugyanolyan külső, csak más szín...)
- szaggat! hóviharos tájakon, meg nagyobb csatáknál. Nagyon ciki ezt látni konzolon... Ráadásul a textúrák is sokszor a szemem előtt töltődtek be.
- néhány borzalmasan hatásvadász fordulat, jelenet
- Makó... bár egyszer sikerült tartósan felborítanom!
- szerepjátéknak gyenge, kevés választási lehetőség, lineáris feladatmegoldás, harcon kívül érdemben nincs sok lehetőség, és minden nagyon le van egyszerűsítve
- felfejlesztjük a hajónkat, fegyverzetünket
- kicsit nyomozgatunk, összeszedjük, amit tudunk az ellenfélről, majd mi döntjük el, mikor indítunk támadást.
Aztán jöhet is a végkifejlet. A fősztori rém egyszerű, de nekem ez a felépítés sokkal jobban tetszett, mintha megint csak úgy sodródtunk volna az eseményekkel, mint a legtöbb játékban. Itt adott egy feladat, és nekünk gyakorlatilag "csak" fel kell készülnünk rá. Kicsit olyasmi, mint a Mask of the Betrayer felépítése volt, bár annál kevésbé függnek össze a történeti szálak.
Aztán, technológiailag is javult sokat a játék. Nemcsak, hogy szebb lett, de jobban is fut, textúratöltögetés sincsen, egyszerűen perfekt a kivitelezés. A helyszínek is sokkal érdekesebbek, és messze igényesebben kidolgozottak, mint az elődben, ahol csak a fő szálhoz kapcsolódó helyek voltak értékelhetőek (és itt szerintem még azok is szebbek lettek). És ráadásul nem is csak grafikailag van jobban kidolgozva, hanem pl a városokat is jobban megtöltötték élettel: egy csomó kisebb-nagyobb beszélgetésbe hallgathatunk bele, amik sokszor kifejezetten szórakoztatóak (a quarian nő és a belé szerelmes, óvatosan puhatolódzó turian, vagy a legénybúcsút tartó haverok, esetleg a bárpultosként szolgáló asari matriárka).
A játék sokkal filmszerűbb lett, a karakterek még az elődnél is többet mászkálnak, gesztikulálnak. Néha már kissé túlzásba is viszik, mikor például beszélek valakivel, egy kérdésnél feláll a székből, sétál egy kört, majd visszaül, aztán a következő kérdésnél ugyanez mégegyszer. De ezekkel együtt is igazán filmszerű lett, amitől a párbeszédek is izgalmasabbak lettek.
Párbeszédből amúgy talán kicsit sok is van - legalábbis akkor, ha maximalistaként az ember mindent végigkérdez, amit csak lehet, ahogy én tettem néhány elszórt informorzsa reményében. Legfeltűnőbb ez pl a quarian hűségküldetésénél volt, ahol négy illetőtől is ugyanazokat végigkérdezhettük, ami elég sok időbe telt. Tetszett ugyanakkor, hogy a párbeszédeket meg is szakíthattuk időnként, paragon/renegade pontokért hirtelen félbeszakítva az eseményeket.
A harc is fejlődött, a fedezékrendszer sokkal kényelmesebben használható, Shephard végre felfogja, hogy mit akarunk, és nem annyira kiszámíthatatlan, mint az elődben. Furcsa volt ugyanakkor, mikor valamit át kellett ugrani vagy fel kellett mászni valahol, és ehhez először a hátát nekidöntötte, majd utána tudott csak visszafordulva átjutni. Kicsit körülményes.
A játék sokkal inkább akciójáték, mint az elődje volt, még a kevés szerepjáték-elemet is kivették: nincs cuccgyűjtés, amit sajnálok, még ha kaptunk is helyette egy kevéske tárgyfejlesztést. Így a harcokkal tömött küldetéseket legfeljebb a megújult hackelés és zártörés színesítheti, amik azonban, mivel már csak harci skillek vannak, így semmilyen skilltől nem függnek, és jutalmul is csak pénzt kapunk az esetek döntő többségében. Zavart kissé, hogy a küldetéseket teljesen elkülönülten kezeli, zömük külön helyszínen játszódik, utána pedig még összefoglaló képernyőt is kapunk, ami kissé megtöri az illúziót, hogy mi itt most egy nagy világban járunk, viszonylag kötetlenül (visszamenni se lehet). A csont lineáris küldetésfelépítéssel tulajdonképpen nem volt bajom, mivel szerepjáték elemek lényegében nincsenek, így olyan nagyon sokat nem is lehetett volna variálni a többféleképpen megoldható feladatokkal.
Sokan szidták a bolygók szondázását, hogy mennyire unalmas. Nekem olyan nagy gondom nem volt vele, mivel küldetések szerencsére nem kapcsolódnak hozzá, így tulajdonképpen elég volt csak időnként egy-két bolygót áttúrni, mikor épp kedvem volt hozzá, és így is meg tudtam venni a fontosabb fejlesztéseket. Jobb ez, mint a Makó, amit kötelező volt használni, ha a mellékküldetésekkel is szerettél volna végezni.
A végjáték megér még egy említést: elvileg itt sok minden hatása érződik, elsősorban annak, hogy melyik társunk hűségét szereztük meg, meg milyen fejlesztéseket pakoltunk a hajóra. Mivel első végigjátszásra természetesen igyekeztem mindent végigvinni, összes társam küldetését megoldani, így olyan sokat ebből nem láttam, minden a legnagyobb rendben haladt. De hallottam olyanokat, hogy itt rengeteg dolog visszaüthet, sokféle végjáték lehetséges. Ki fogom ezt is próbálni, de legalábbis utánaolvasgatok majd, mindenesetre ígéretesnek hangzik. Az első részben hozott döntések hatását se tudtam igazán megállapítani, nem éreztem, hogy annyira jelentős dolgokat változtattak volna tetteim, viszont volt sok apróság, ami azért követte a döntéseimet, még ha valódi jelentősége nem is volt. Azért remélem a harmadik részben ennél kicsit radikálisabb változásokat okoznak majd a döntéseim.
Mindent összevetve a Mass Effect 2 egy jól sikerült, jól játszható, szórakoztató akciójáték, enyhe RPG-elemekkel és sok-sok párbeszéddel tarkítva.
+Röviden az első részről:
Mass Effect
Pro:
+ szép
+ jó zenék és szinkronhangok
+ jól eltalált sci-fi hangulat
+ sok olvasnivaló, kidolgozott világ
+ szimpatikus karakterek
+ renegátnak lenni király, nem a klasszikus "húdegonosz vagyok, mindenkit leölök" módszer, hanem a jó cél érdekében kb mindent és mindenkit feláldoz, semmi mással nem törődik cool.gif
+ akciójátéknak jó, kényelmesen kezelhető, szórakoztató harcrendszerrel
Kontra:
- igénytelen mellékküldetések
- igénytelen bejárható bolygók
- igénytelen tárgyrendszer (ugyanolyan külső, csak más szín...)
- szaggat! hóviharos tájakon, meg nagyobb csatáknál. Nagyon ciki ezt látni konzolon... Ráadásul a textúrák is sokszor a szemem előtt töltődtek be.
- néhány borzalmasan hatásvadász fordulat, jelenet
- Makó... bár egyszer sikerült tartósan felborítanom!
- szerepjátéknak gyenge, kevés választási lehetőség, lineáris feladatmegoldás, harcon kívül érdemben nincs sok lehetőség, és minden nagyon le van egyszerűsítve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése