Hát ezt is megértem, végeztem a Throne of Bhaal-lal, ezzel pedig végére értem annak az epikus sorozatnak, amit Baldur's Gate-nek hívnak.
Még a Watcher's Keep-es bejegyzés végén írtam, hogy valószínűleg nem lesz már több kihívás a játékban. Tévedtem. Legalábbis részben, ugyanis bár a játék nagy részében innentől valóban nem volt különösebben nehéz rész, keménynek mondott csatákon vágtam át magam egy lendülettel (mint például a két alakos sárkány, vagy a szobrokkal támadó másik Bhaal-ivadék), minden jól ment, egészen a végéig. Ott ugyanis annyira bekeményített a játék, hogy közel két napot csak azzal próbálkoztam.
Spoilermentesen csak annyit tudok mondani, hogy összesen 7 csatát kell egyszerre, pihenés nélkül letudni, amiből 3 ugyan könnyebb, töltelék-csata, a másik 4 azonban kifejezetten nehéz. Elsősorban amiatt, mert a főellenség (különösen a harmadik etapban) brutális mennyiségű ellenfelet idéz maga mellé, így nehéz hozzáférni, ráadásul még ő maga sem túl egyszerű ellenfél, mágiával például szinte teljesen sebezhetetlen, így inkább csak a harcosokkal és az idézett lényekkel lehet ártani neki. Tegnap odáig jutottam, hogy idegességemben otthagytam a francba, aludni rá egyet, egyszerűen lehetetlennek tűnt. Ma reggel, kb 2 óra folyamatos próbálkozás után végül csak sikerült legyőzni. A taktika részét képezték az idézett elementál-hercegek és dévák, valamint könyvből épített gólemek. Csaták között pedig kis csalással sikerült elérnem, hogy mégis pihenjek: a Wish nevű, 9. szintű varázslat egy dzsinnt idéz, ami ha elég magas a Wisdomunk, akkor különféle tápos dolgokat varázsolhat számunkra - ami engem érdekelt, az a pihenés lehetősége. Vagyis: mentés, Wish, megnézni, hogy a válaszlehetőségek között van-e olyan, ami pihenést ad, ha nincs, akkor töltés. Ezt eljátszani háromszor, a 4 nagyobb csata között, és így végül csak sikerült.
Szóval kemény egy csata volt, méltó egy ilyen sorozat befejezéséhez. Most eszembe jutott a KotOR végjátéka, hogy egyesek milyen nehéznek gondolják az ottani főellenfelet - nos, ehhez képest az egy lendülettel végigszaladós gyerekjáték volt.
A játék végén választás elé állítottak, el kellett döntenem, mit akarok kezdeni az örökségemmel. Minden nálam lévő társam kommentálta a lehetőségeket, végül döntöttem. Én az egyszerű életet választottam, folytatni a kalandozást mindenféle isteni hatalmak nélkül. Ezután minden társamról jött egy rövidke szöveg, elmesélték, mi történt velük, miután elváltunk, majd stáblista, és... vége...
Ugyan a Throne of Bhaal jóval akciódúsabb volt, mint az alapjáték, és a nemlineáris játékmenetet is egy sokkal kötöttebb, egyenesebb haladás váltotta fel, azért összességében nem kellett csalódnom, és méltó lezárást kapott ez a "trilógia". Ezek után azt mondom: ne folytassák, ne legyen újabb Baldur's Gate. Ez így teljes, Candlekeeptől Bhaal trónjáig, egy sors, egy hatalmas mese. Minden idők egyik legjobb fantasy-RPG-je.
És hogy most mi jön? Nem tudom. Talán az Icewind Dale-sorozat, talán a Dragon Age-nek kezdek neki.
VÉGE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése